Az előző bejegyzésben bemutatott Simon Róbert nyugállományú főtörzsőrmester, volt lokátor mechanikus 2008-ban gondolt egy nagyot és megszervezte az Első Repülős Baráti Találkozót. Már akkor elhatározta, hogy hagyományt teremt, és a találkozót minden évben megszervezi. Így is lett, idén ősszel lezajlott a második találkozó is.

Simon Róbert: - Az első találkozó ötlete tavaly tavasszal fogalmazódott meg bennem. Hiányoztak a pápai srácok, a kollégák, az a miliő, amiben ott dolgoztunk. Kapóra jött az a május végi nap, amikor a volt barátok eljöttek a Honvéd kórházba, a szokásos repülőorvosi vizsgálatra. Találkoztunk és beszélgettünk, hogy kellene egy találkozót szervezni Pápán, hiszen 2001-ben szétszéledtünk. Ekkor már 2008-at írtunk! Június végén amúgy is be volt tervezve nekem egy pápai út, megbeszéltük, hogy majd akkor egyeztetünk. Időközben kezdett nőni a létszám, így módosítottunk az időponton, hátha még többen eljönnek. Szőke Sanyi barátom is besegített az emberek szervezésében és a találkozó anyagi oldalának szervezésében. Június közepén Pápáról jött a gondolat, hogy avassunk egy emléktáblát az utolsó parancsnok, Lanecker József ezredes úr emlékére.

Elkezdtem járni a lehetséges szponzorokat, hogy összegyűljön a tábla ára. Közben megtudtam, hogy Pápán nem mindenki nézi jó szemmel, hogy mire készülünk, mondván „….más is lezuhant”. Társaimmal ekkor megbeszéltük, hogy minden repülőgép-vezető nevét rávésetjük a táblára, aki Pápáról felszállva halt repülőhalált.

Az adományokból összejött a tábla ára, így elutaztunk Weisz Attila barátommal Pápára, ahol Szőke Sanyival együtt árajánlatokat kértünk be a tábla elkészítésére. Ide kívánkozik a segítők névsora: Koncsik István, a Jetfly tulajdonosa, Zord Gábor a Légierő blog tulajdonosa, Szórád Tamás az Aeromagazintól, Kővári László az Aranysas munkatársa, és Prétor József egykori MiG-23-as pilóta. Rajtuk kívül még néhányan segítettek bennünket. Utólag is hála és köszönet nekik ezért! Meg kell említenem Farkas Bertalan nevét is. Első űrhajósunk közbenjárásával két nap alatt megkaptuk az engedélyt arra, hogy a pápai tiszti klub külső falára helyezhessük el emléktáblánkat!

Elérkezett 2008. augusztus 2., amikor 120 egykori kolléga tisztelte meg jelenlétével az emléktábla avató ünnepségünket. Ennyien érezték úgy, hogy hosszú idő után szeretnének újra találkozni a régi barátokkal. A táblaavatás után bebuszoztunk a repülőtérre, ahol Balogh Attila nyugállományú százados remek szervező munkájának köszönhetően nyitott kabintetővel várt ránk egy MiG-21-es és egy MiG-23-as. A repülőgép-simogatás után a belvárosban, fehér asztal mellett folytatódott a találkozó. Itt első mozzanatként megemlékeztünk a 2008-ban repülőhalált halt Lükő Zsoltról, Janicsek Andrásról és Ignácz Zoltánról. Filmvetítés következett a régi szép időkről, majd ezután fogyasztottuk el a remek vacsorát és a finom italokat.

A találkozón mindenki szemében ott volt a viszontlátás öröme. Már ott, akkor éreztük, hogy igény lesz a folytatásra. Ez akkor derült ki igazán számunkra, amikor a három meghívott vendég szinte egyszerre mondta, hogy ez annyira jól sikerült, hogy szervezzünk később is hasonló összejövetelt! Utólag az is kiderült, hogy egy Pápán élő korábbi MiG-23-as hajózó aknamunkát végzett találkozónk ellen. Sajnos sikerrel járt, mivel nagyon kevés korábbi repülőgép-vezető jött el…

Vége lett az Első Repülős Baráti Találkozónak, teltek a napok, a hetek. A résztvevők közül sokan visszajeleztek, hogy jól érezték magukat és a fülemben csengett vendégeink dicsérő szava is. Elgondolkodtam, hogy mi lehetne a következő találkozó témája. Aztán lassan összeállt az első terv: emlékezzünk meg a bezárt repülős alakulatokról! Börgönd, Pápa, Tököl, Szentkirályszabadja, Taszár!

Felhívtam Iváncsik Mikit, aki harci helikopteren repült Szentkirályszabadján, majd Szolnokon. Azonnal felajánlotta a segítségét. Wieland Bandi is bólintott a tervre, ő a kaposvári és taszári vonalat kapta feladatként. Czenczik Pista bácsit már régóta ismertem, ő is mellénk állt. Közben jöttek az ötletek, kezdett összeállni egy bővebb műsorterv. Megkerestem a Hadtörténeti Múzeumot, hogy az egykori alakulatok zászlóival tudjuk meglepni a vendégeket.

A kenesei helyszín

Eljött a tavasz és hosszú tárgyalások után választottuk ki helyszínként a balatonkenesei Honvédüdülőt. Időközben megismertem Simon Csillát, akinek édesapja Taszáron szolgált mechanikusként. Ő felvetette, hogy még soha, sehol nem emlékeztek meg a néhai Sky Hussars MiG-21-es kötelékről, és mi lenne, ha most sor kerülne erre. Körbejártuk a témát és eldöntöttük, hogy tovább bővítjük a műsort. A háttérben folyamatosan tárgyaltam, kerestem az anyagi segítséget nyújtó embereket. Nagyon sok cég ajánlott fel különböző összegeket és akadt néhány egyéni adakozó is. Sikerült összegyűjteni 430.000 Ft-ot! A felajánlott ajándéktárgyaink összértéke elérte a 300.000 Ft-ot! Azt hiszem, hogy ez a mi helyzetünkben több mint nagyszerű, köszönet érte minden felajánlónak!

Bejelentkeztünk a kecskeméti Légijármű Javító Üzem parancsnokához, Bozóki János ezredes úrhoz is és megkértük arra, hogy a kész terveink alapján készítsék el a Sky Hussars kötelékben repült hét repülőgép-vezető nevével ellátott emléktáblákat. Ő is azonnal felajánlotta a segítségét. A kenesei üdülő és az ő felettes szervük is korrekt partnernek bizonyult a tárgyalások alatt, minden kérésünket teljesítették! Sövegjártó Zoli, a DragonNews blog gazdája kitalálta, hogy mivel 40 éve forgatták az "Őrjárat az égen" című filmet, próbáljunk meg elérni a régi szereplők között néhányat. Felvettem a kapcsolatot Mihályfi Imre rendezővel, és a film több szereplőjével. Sajnos színházi és egyéb elfoglaltságok miatt, csak Uri István tudott eljönni.

Ahogy közeledett szeptember 26-a, úgy nőtt a feszültség a szervezőkben. Rendben lesz-e minden, tetszik-e majd a kollégáknak a tervezett műsor? És eljött a nagy nap! Több mint 250 embert vártunk, az étteremben 265 főre terítettek. Nem sok szék maradt üresen!

A vendégek számára névre szóló emléklap készült, amit az étterembe való megérkezéskor vettek át. Már akkor láttuk, hogy nagy baj nem lehet! Eredetileg úgy terveztük, hogy a találkozó megnyitásaként, a Magyar Légierő indulója fog felcsendülni. Ez alatt mindenki elfoglalja majd a helyét és leül. Meglepetésünkre, azonban alighogy megszólalt a zene, a vendégek elkezdtek felállni. Őszintén szólva borsózott a hátam! Amíg megemlékeztünk a repülőkatasztrófában elhunyt repülőgép-vezetőkről és hajózó-személyzetekről, volt idő lenyugodnom és rendezni a gondolataimat. Amikor Weisz Attila barátom elindította a Klapka indulót és egyesével behozták a zászlókat, próbáltam figyelni a vendégek reakcióit. Mivel csak néhányan tudtunk erről a műsorrészről, az történt, amire számítottam: megjelentek az első könnycseppek az arcokon. Jó érzés volt látni…

Ezután már nem volt nehéz dolgunk. Minden alakulatról egy-egy korábban ott szolgálatot teljesítő kolléga emlékezett meg, majd emlékszalagot helyeztek el, az egykori zászlókon. A beszámolók, megemlékezések után felkértem Uri István művész urat, hogy emlékezzen az „Őrjárat az égen” forgatására. Azt gondolom, hogy mindenki csüngött a szavain, különleges hangulatot varázsolt a visszaemlékezése!

Ezután Csilla emlékezett a Sky Hussars hároméves, rövid életére, felelevenítve a taszári repülőnapokat és a ’93-as angliai túrájukat. Műsorunk végére terveztem két kollégánk sok-sok éves munkájáról a megemlékezést. Pach József festő keze alatt 1972 óta a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő valamennyi repülőgéptípus megfordult. Vincze Ferenc pedig a különleges festésű repülőgépek kitalálójaként, tervezőjeként és végrehajtójaként éli mindennapjait. Sajnos eddig soha, sehol nem említették a nevét, a taszári Cápeti kapcsán! Pedig abban ugyanúgy benne volt, mint 2005-ben a Zümiben és 2007-ben a Cápeti II-ben és a Cápaliban!

A vacsora utáni remek hangulatról élőzene és a táncosok gondoskodtak. Másnap egy közös reggeli után búcsúztunk el egymástól. A szinte folyamatos visszajelzésekből megállapíthatjuk, hogy megérte a tizenegy hónapos fáradság, mindenki jól érezte magát!

A találkozó után nem pihentünk sokat. Czenczik Pista bácsival részt vettünk november 14-én Taszáron, a bajtársi találkozón. Tárgyalást folytattunk a település polgármesterével, a bázisrepülőtér utolsó parancsnokával és a Somogy Megyei Veterán Repülő Szövetség Elnökségével egy esetleg náluk rendezendő következő találkozóról. Sőt! Már a 2011-ben rendezendő, találkozó fő témája is meg van! De a 3. és 4. Repülős Baráti Találkozóról most még nem szeretnék többet elárulni…”

Simon Róbert

* * *

Fotó: Szórád Tamás